– Ne abból egyél, ott a másik.
– Miért ne?
– Mert az a friss. Egyed a tegnapit, azt is meg kell enni.
– De miért ne ehetnék a frissből?
– Mert az holnapra van.
– De én a friss kenyérből akarok enni, éhes vagyok.
– Jó, akkor mit csináljak a másikkal, dobjam ki?
– Miért dobnád ki?
– Mert az már holnapra szar lesz, dobhatom ki, te meg megeszed a másikat, aztán nem lesz itthon kenyér.
– Ezt nem reggel vetted?
– De.
– Nem lehetne, hogy akkor azt együk, amit reggel vettél és ne mindig a tegnapit?
– De akkor azzal mi lesz.
– Kidobjuk, megtörjük az ördögi kört.
– Persze, engem nem fogsz rávenni arra, hogy ételt dobjak ki. Engem nem így neveltek otthon.
– De csak egyszer kell kidobni, utána ehetünk friss kenyeret mindig. Majd én kidobom.
– Nem.
– Akkor csak eszek most a frissből, holnap meg hozok másikat.
– Egyed csak a tegnapit, az is jó.
– Megkívántam a friss kenyeret, tejföllel, erre te itt szórakozol velem, ezt te élvezed, vagy mi? A friss kenyérből akarok enni és kész.
– A tejfölt meg végképp felejtsd el, az a töltöttáposztához van.
– Milyen töltöttkáposztához? Rántotthúst csináltál ma, hát hülyének nézel engem?
– Nem nézlek hülyének, a káposzta majd holnap lesz, estére.
– Tehát ma nem ehetek a kenyérből meg a tejfölből, mert azok holnapra vannak.
– Igen, nem arra vettem, hogy felzabáld.
– De reggel mész a boltba, nem?
– De.
– Akkor meg?!
– Mi az, hogy akkor meg?
– Nem lehet venni reggel egy másik kurva tejfölt, az istenit neki?
– Ne kiabálj velem, légy szíves és ne káromkodj.
– Jó, nem kiabálok, hagyjuk.
– Most mit csinálsz?
– Felveszem a cipőmet meg a kabátomat, mindjárt jövök.
– Hova mész?
– El.
– Hova el?
– Azzal neked semmi dolgod nincsen. El. Mindjárt jövök.
– Akkor menjél, ne is lássalak. Nem ehet rajtad kiigazodni. Itt vered a palávert, hogy éhes vagy, aztán meg el akarsz menni. Miért nem eszel inkább? Ott a rántott hús meg a püré.
– Nem kérek húst, délben is azt ettük.
– És? Nem lehet kétszer ugyanazt enni? De finnyás vagy, látszik, hogy uraskodva nevelt az anyád.
– Na az anyámat hagyd ki ebből, légy szíves. Egyszerűen csak nem kívánom a rántott húst.
– De miért nem, nem ízlik a főztöm?
– De ízlik, de már ettem belőle. Finom volt, de elég. Majd holnap eszem megint húst.
– Holnap káposzta lesz.
– Estére. Délben meg ehetek húst, nem?
– De.
– Na, mindjárt jövök.
– Jó, gyere mindjárt.
– Te mit csinálsz?
– Sajtot reszelek.
– De mire?
– A tejfölös kenyeremre.
– Milyen tejfölös kenyeredre?
– Vettem tejfölt meg kenyeret, frisset és megkívántam hozzá a füstölt sajtot, hát vettem azt is.
– Te tényleg elmentél a boltba, amikor van itthon étel? Tejföl is van, meg kenyér is, hát ha tényleg ennyire azt kívántad, miért nem mondtad?
– Mondtam.
– Azt nem mondtad, hogy akár a boltba is mennél érte.
– Na ne szórakozz velem.
– Nem szórakozom. De most akkor mind megeszed azt a kiló kenyeret?
– Nem, nem eszem meg.
– Akkor mit csinálsz vele?
– Amit akarok, az én kenyerem, most vettem magamnak.
– Ne gúnyolódj.
– Nem gúnyolódom. Ha akarom, itthagyom megpenészedni és nem nyúlhatsz hozzá, vagy a szemed láttára dobom ki a kukába és egy szót se szólhatsz.
– …
– Most mi bajod van?
– Az, hogy…gúnyt…űzöl…belőlem…
– Nem űzök gúnyt belőled. Ott volt az étel, nem engedted megenni, vettem magamnak másikat. Megtehetjük, nem élünk rosszul.
– Akkor sem lehet az ételből viccet csinálni, meg kidobálni.
– Szerinted én viccet csináltam az ételből?
– Igen.
– Aztán, mégis, kifejtenéd hogyan, hm?
– Ki akarod dobni azt a kenyeret.
– Nem akarom kidobni, azt mondtam csak, hogy ha akarom, megtehetem. Kidobhatom a szikkadt tegnapit is és akkor ehetsz te is ma este friss kenyeret.
– Nem dobod ki a tegnapit.
– Akkor nem dobom ki, nekem már mindegy, van sajátom, azt eszem, finom, friss, tejföllel, sajttal.
– Ezt a hülyeséget is hol tanultad.
– Milyen hülyeséget?
– Tejfölt tenni a kenyérre, micsoda marhaság ez. A tejföl ételbe való.
– Én esküszöm, neked elmentek otthonról, hát a tejföl étel, meg lehet enni. Kurva finom így.
– Ne káromkodj. Nem finom.
– Kóstoltad te ezt valaha?
– Nem, de nem lehet finom.
– …mfmmhhhhmmmm…
– Ezt most direkt csinálod.
– Nem, tényleg ízlik! Megkóstolod?
– Nem.
– Na, de, kóstold meg. Nem mondhatod, hogy nem jó, ha soha nem kóstoltad.
– A kakát se kóstoltam, de tudom, hogy nem finom.
– Értem, akkor ugye holnap a káposztára nem teszel tejfölt, jól gondolom?
– Dehogynem, hát arra való.
– De ha nem jó a tejföl, akkor nem lehet a káposztára se tenni.
– De jó, csak kenyérrel nem jó.
– Amit még soha nem kóstoltál.
– …
– Kössünk egy üzletet, te ezt most megkóstolod és ha tényleg rossz, soha többet nem eszem az orrod előtt ilyet. De nem hazudhatsz.
– Nem kötünk üzletet, nem vagyunk mi szatócsok.
– Rendben, akkor pedig végig fogod nézni, ahogy ezt befalom.
– Hagyjál békén, majd gyere be, ha végeztél, mindjárt kezdődik a film. De azzal a szájjal engem nem maszatolsz, az is biztos.
– Te mit csinálsz itt a konyhában? Hajnali kettő van.
– …
– Hohhó, jól látom? Tejfölös kenyeret eszel sajttal? Na mi történt?
– …
– Rossz, mi? Szar, mi? Büdös, mi? Csak a frisset mi?
– Mit keringsz te itt hajnali kettőkor.
– Kijöttem pisálni, remélem, azt lehet.
– Lehet.
– Na azért. Ízlik?
– …
– Töröld meg a szád, mert tejfölös. Aztán, ha végeztél, gyere aludni, meg ne egyél sokat, megfájdul a hasad.