Este van, indulok. El.
Nem vagyok nagyon kiöltözve, nem az én műfajom, se zakó, se fehér nadrág, se papucscipő. Megint csak egy ivós este lesz, pénz a zsebben, így jó.
Megérkezem, ott van mindenki. Meg valaki más is, szia, ez itt a barátnőm, ezaneve, szia, kezet fogunk, villan a szem. Iszunk, kérsz te is, kérek, elkísérlek a pulthoz, temitcsinálsz, énmitcsinálok. Még iszunk, táncolunk, egyre melegebb, csillog a szem, úristen, jó ez a csaj, szerelmes vagyok, mellkasom tele érzelemmel. Száj egyre közelebb, csókolózás, sok, mindenki lelép, mi maradunk, lassan menni kéne. Jelentőségteljes ránézés, mondom a címem máris, kérdi, jó ötlet ez, ilyenkor ellenállhatatlan vagyok, mondom, igen, de ha akarsz, máris hívok egy taxit, de nem szeretném, ha elmennél.
Bor a kanapén ülve, nem sok kell hozzá, az ölemben ül. Tépem le a pólót, szembesülök a testével, ő is az enyémmel, be az ágyba, szex. Elölről, hátulról, felülről, alulról, jó melle van, jó a szája.
Fejfájás. Csík a szem, fáj a fény. Pillanatig gondolkodni kell, mi a neve, megvan, ezaneve.
Felkelés, kedves vagyok, kérszkávét, kérek, csinálok, megisszuk, cigi, felületes beszélgetés, tudom, látszik, hogy zavarban vagyok, kényelmetlenül érzem magam, menjen már, ki ez, nem akarok tőle semmit, legkavésbé, hogy itt legyen.
Megyek, telefonszám, ölelés, ajtó bezár, levegő kifúj, kanapé, tévé, döglés, depresszió.
Minek ez? Néhány órára donjuan vagyok, de ez a magány esszenciája, két algo, megfogadom, soha többet, meg kevesebbet iszom, legyek már észnél, mi történik velem néhány vodka után, nem értem.
Délutáni alvás, közben álmodom, eszembe jut. A többiek csak pótlék. A pokolban fogok megrohadni.