{"id":5793096,"date":"2014-02-01T18:03:14","date_gmt":"2014-02-01T17:03:14","guid":{"rendered":"https:\/\/szojuz.blog.hu\/2014\/02\/01\/quartet"},"modified":"2022-11-15T13:50:19","modified_gmt":"2022-11-15T11:50:19","slug":"quartet","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.aegle.hu\/?p=5793096","title":{"rendered":"Quartet"},"content":{"rendered":"

Ropogott a h\u00f3 az aut\u00f3 kereke alatt, ahogy meg\u00e9rkezt\u00fcnk a h\u00e1zhoz az erd\u0151 m\u00e9ly\u00e9n. R\u00e9gebben voltunk m\u00e1r itt, tartottunk szilveszteri bulit, j\u00f6tt\u00fcnk ny\u00e1ron is, mindig nyolc-t\u00edzen. Nagy adag h\u00fasokat grillezt\u00fcnk, kilom\u00e9tereket j\u00e1rtunk az erd\u0151ben, meg\u00e1llva minden \u00e9rdekesebbnek t\u0171n\u0151 f\u0171sz\u00e1ln\u00e1l, hogy lefot\u00f3zhassam \u00e9s hogy azt\u00e1n csal\u00f3dottan kit\u00f6r\u00f6ljem otthon a k\u00e9pek nagy r\u00e9sz\u00e9t. N\u00e9ha az\u00e9rt akadt egy-k\u00e9t j\u00f3, \u00e9n meg el\u00e9gedett voltam v\u00e9g\u00fcl is ezzel. Este nagy t\u00fczet raktunk mindig \u00e9s h\u00e1t \u00e9ktelen\u00fcl ber\u00fagtunk, mi m\u00e1s\u00e9rt menne az ember egy mindent\u0151l t\u00e1vol es\u0151 kulcsos h\u00e1zba egy eg\u00e9sz h\u00e9tv\u00e9g\u00e9re. Mindig rengeteg vodk\u00e1t ittunk, \u00fagy eml\u00e9kszem, eg\u00e9szen pontosan vodka-sz\u00f3d\u00e1t, vitt\u00fcnk egy kil\u00f3 lime-ot. Pirkadatkor meg csak \u00fclt\u00fcnk, b\u00f3dultan n\u00e9zt\u00fck a gerinc felett el\u0151bukkan\u00f3 napot, majd elment\u00fcnk aludni.<\/span><\/p>\n

N\u00e9ha nosztalgi\u00e1val gondolok vissza azokra az id\u0151kre, a rettenetes m\u00e1snapok ellen\u00e9re is. Most csak n\u00e9gyen voltunk, az \u00e9vek tel\u00e9s\u00e9vel megritkultak, majd megsz\u0171ntek ezek a mulats\u00e1gok, mindenkinek csal\u00e1dja lett, gyerekei \u00e9s m\u00e1r nem volt fontos az, hogy teli torokb\u00f3l lehessen ord\u00edtani egy sz\u00f3t az \u00e9jszaka csendj\u00e9be.<\/span><\/p>\n

<\/p>\n

Le\u00e1ll\u00edtottam az aut\u00f3t \u00e9s kisz\u00e1lltunk. Csend volt. Az a fajta csend, amelyik nem s\u00fcket, s\u0151t, zajos: roppan\u00f3 \u00e1gak, lehull\u00f3 h\u00f3, valami kis \u00e1llat neszez\u00e9se, a h\u00e1z s\u00f3haja a l\u00e1ttunkra. Kinyitottam a Volvo csomagtart\u00f3j\u00e1t, a csomagok egy r\u00e9sz\u00e9t Gerg\u0151nek adtam, aki f\u0151iskola \u00f3ta a bar\u00e1tom volt, a kisebbeket \u00c9v\u00e1nak \u00e9s Olg\u00e1nak. \u00c9va az \u00e9n csajom volt, Olga pedig Gerg\u0151 feles\u00e9ge, el\u0151bbi sz\u0151ke volt \u00e9s magas, kicsit olyan, ahogy a sv\u00e9d bomb\u00e1z\u00f3kat k\u00e9pzeli az ember, Olga alacsony \u00e9s v\u00f6r\u00f6s, oroszos von\u00e1sokkal. Ez ut\u00f3bbi nem a v\u00e9letlen, vagy a genetika furcsa j\u00e1t\u00e9ka volt, Olga anyja m\u00e9g Szentp\u00e9terv\u00e1ron sz\u00fcletett, ott szeretett bele a magyar m\u00e9rn\u00f6k apj\u00e1ba, hogy azt\u00e1n egyetlen sz\u00f3 magyartud\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl Budapestre k\u00f6lt\u00f6zz\u00f6n vele. \u00c9v\u00e1r\u00f3l ezt nem lehetett elmondani, vagy legal\u00e1bbis \u00e9n nem tudtam r\u00f3la, hogy lenne Sven, vagy Aneta nev\u0171 rokona, de nyilv\u00e1n nem volt lehetetlen.<\/p>\n

Mire az utols\u00f3 t\u00e1sk\u00e1t is magamhoz vettem, \u00c9va m\u00e1r ki is nyitotta a h\u00e1z ajtaj\u00e1t nagy lelkesen, \u0151 el\u0151sz\u00f6r j\u00e1rt itt, a k\u00f6ly\u00f6kkuty\u00e1k lelkesed\u00e9s\u00e9vel fedezte fel a h\u00e1zat, ben\u00e9zve mindenhova, hangos \u201c\u00f3\u00f3\u00f3\u00f3\u201d ki\u00e1lt\u00e1sokkal hangot adva a tetsz\u00e9s\u00e9nek. Nem is nagyon csod\u00e1lkoztam rajta, a h\u00e1z olyan volt, mint a romantikus amerikai vagy kanadai filmekben: hatalmas r\u00f6nk\u00f6kb\u0151l \u00e9p\u00fclt, a belsej\u00e9t pedig egy hatalmas kandall\u00f3 foglalta el legink\u00e1bb. A nappalival egyben volt a konyha, egyetlen hatalmas t\u00e9rben, amelyet csak egy kisebb f\u00fcrd\u0151, meg egy v\u00e9c\u00e9 tagolt. A szob\u00e1k az emeleten voltak, \u00f6sszesen n\u00e9gy, mindegyik saj\u00e1t f\u00fcrd\u0151szob\u00e1val. A h\u00e1z egy bar\u00e1tom csal\u00e1dj\u00e1\u00e9 volt \u00e9s tulajdonk\u00e9ppen a kanadai t\u00edpus\u00fa romantika h\u00edvta \u00e9letre, \u0151k is l\u00e1tt\u00e1k ezeket a filmeket \u00e9s megtehett\u00e9k, hogy a saj\u00e1t erd\u0151j\u00fckben \u00e9p\u00edtsenek egy h\u00e1zat, ahova el lehetett menek\u00fclni id\u0151nk\u00e9nt, vagy, ami j\u00f3val s\u0171r\u0171bben fordult el\u0151, b\u00e1zisul szolg\u00e1lt a vad\u00e1szatoknak, amelyeket a bar\u00e1tom apja szervezett.<\/span><\/p>\n

M\u00e1r meleg volt odabenn, az erd\u00e9sz valamelyest el\u0151tt\u00fcnk j\u00e1rva bef\u0171t\u00f6tt a kandall\u00f3ba, illetve az \u00fczenet\u00e9ben azt is elmondta, hogy fel van t\u00f6ltve az aggreg\u00e1tor \u00e9s a napelemek is kifog\u00e1stalanul m\u0171k\u00f6dnek, \u00edgy nem lesz gondunk az \u00e1rammal sem. H\u00e1l\u00e1s voltam neki ez\u00e9rt, j\u00f3l eml\u00e9keztem, r\u00e9gebben mennyit b\u00e9n\u00e1ztunk a kandall\u00f3 begy\u00fajt\u00e1s\u00e1val, akkoriban ugyanis m\u00e9g nem j\u00f6tt az erd\u00e9sz, fiatalok vagytok, oldj\u00e1tok meg, ez volt a haszn\u00e1lati utas\u00edt\u00e1s.<\/span><\/p>\n

Felvittem a t\u00e1sk\u00e1inkat a szob\u00e1nkba, amit \u00c9va m\u00e1r kiv\u00e1lasztott (nekem mindegy lett volna teljesen), letettem a f\u00f6ldre, majd lementem kipakolni az \u00e9telt, be a hidegszekr\u00e9nybe. Nem, nem h\u0171t\u0151szekr\u00e9ny, volt egy hidegszekr\u00e9ny, ami egy \u00f6tletes, szigetelt szekr\u00e9ny volt, csatlakoz\u00e1ssal odakintre, \u00edgy t\u00e9len nem nagyon kellett h\u0171t\u0151szekr\u00e9ny, pont a megfelel\u0151 h\u0151m\u00e9rs\u00e9klet volt mindig benne. Sorban kipakoltam a z\u00f6lds\u00e9geket, a bort, n\u00e9mi vodk\u00e1t, mert h\u00e1t az az\u00e9rt kell, k\u00fcl\u00f6n\u00f6sen, hogy Olga anyja, mint a r\u00e9gi sz\u00e9p id\u0151kben, most is tudott olyan vodk\u00e1t szerezni mindig, ami messze fel\u00fclm\u00falta a bolti verzi\u00f3kat, hasonlatosan a mi p\u00e1link\u00e1nkhoz. A h\u00fasokat is elkezdtem kipakolni, steaknek val\u00f3t, sz\u0171z\u00e9rm\u00e9t, meg b\u0151r\u00f6s malach\u00fast. R\u00e1n\u00e9zve \u00c9va segge jutott eszembe: kem\u00e9ny, de rezg\u0151s, h\u00f3feh\u00e9r, meg ahogy markoltam az \u00e9jjel, v\u00f6r\u00f6s nyomokat hagyva rajta a tenyeremmel, aminek \u00e9lvezetess\u00e9g\u00e9r\u0151l hangos basszamegek form\u00e1j\u00e1ban adott tudom\u00e1st, n\u00e9ha belef\u0171zve a nehagydabba szavakat is. Szerettem a feh\u00e9r b\u0151r\u00e9t, sokszor jutott eszembe r\u00f3la a h\u00fas, mint \u00e9lvezet, hasonlatos volt a vele val\u00f3 egy\u00fcttl\u00e9t egy hatalmas zab\u00e1l\u00e1shoz. \u00c9v\u00e1ba bele lehetett fulladni, \u00f3ri\u00e1s feromonfelh\u0151ket bocs\u00e1tott ki, aminek minden molekul\u00e1ja c\u00e9lzottan fel\u00e9m sz\u00e1llt, be az orromba, hogy elbor\u00edts\u00e1k az agyamat a hormonok \u00e9s csak arra tudjak gondolni, hogyan fogom bekebelezni, hogy azt\u00e1n szeretkez\u00e9s ut\u00e1n mind a ketten hangosan zih\u00e1lva ter\u00fclj\u00fcnk el az \u00e1gyon.<\/span><\/p>\n

R\u00e1n\u00e9ztem Olg\u00e1ra, aki az ellent\u00e9te volt. Sz\u00e1zhatvan\u00f6t centi k\u00f6r\u00fcli n\u0151, kicsi, form\u00e1s cicikkel, s\u00f6t\u00e9tv\u00f6r\u00f6s hajjal. Az enyh\u00e9n v\u00e1gott, fekete cicaszemeire m\u00e9g r\u00e1 is seg\u00edtett egy kis tussal, amit\u0151l eg\u00e9szen k\u00fcl\u00f6nleges lett a kin\u00e9zete. Titokzatos volt, mindig feket\u00e9ben j\u00e1rt, k\u00f6r\u00fclvette valami a boszork\u00e1nyok l\u00e1thatatlan aur\u00e1j\u00e1b\u00f3l, olyasfajta, akit sohasem felejtesz el. Iszony\u00fa m\u0171velt volt, mindig leny\u0171g\u00f6z\u00f6tt minket vele, pedig sem \u00e9n, sem \u00c9va nem voltunk sem m\u0171veletlenek, sem ostob\u00e1k, de \u0151 egy magasabb szintet k\u00e9pviselt. Emellett pedig volt m\u00e9gis valami hihetetlen t\u00f6r\u00e9kenys\u00e9g benne, mint aki folyton a bels\u0151 d\u00e9monaival k\u00fczd \u00e9s mindig csak az utols\u00f3 pillanatban k\u00e9pes a csat\u00e1t a maga jav\u00e1ra ford\u00edtani. Nem is eml\u00e9kszem m\u00e1r, Gerg\u0151 hol tal\u00e1lkozott vele, tal\u00e1n valami duna\u00fajv\u00e1rosi buliban, ahova egy haverja r\u00e1ngatta le. Amikor bemutatta a t\u00e1rsas\u00e1gban, akkor l\u00e1that\u00f3an minden f\u00e9rfinak kikerekedett a szeme \u00e9s a be\u00e1llt cs\u00f6ndet csak a t\u00e1rsas\u00e1g n\u0151tagjainak t\u00e1sk\u00e1j\u00e1ban kiny\u00edl\u00f3 bicsk\u00e1k csattan\u00e1sa t\u00f6rte meg. Feleslegesen, l\u00e1that\u00f3an im\u00e1dt\u00e1k egym\u00e1st, Gerg\u0151 volt a jobbik fele, aki visszah\u00fazta a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9g m\u00e9ly\u00e9r\u0151l, mag\u00e1hoz \u00f6lelte \u00e9s azt s\u00fagta a f\u00fcl\u00e9be, hogy minden rendben lesz. Ennek m\u00e1r t\u00edz \u00e9ve volt, de l\u00e1that\u00f3an m\u00e9g mindig szerett\u00e9k egym\u00e1st, m\u00e9ly szeretettel.<\/span><\/p>\n

Ott \u00e1llt a k\u00e9t n\u0151 egym\u00e1s mellett \u00e9s olyanok voltak, mint valami meseh\u0151s\u00f6k, a k\u00e9t boszork\u00e1ny, a j\u00f3s\u00e1g papn\u0151je \u00e9s a s\u00f6t\u00e9t var\u00e1zslatok ismer\u0151je. <\/span><\/p>\n

Mind a k\u00e9t n\u0151t \u00e9n kef\u00e9ltem. <\/span><\/p>\n

Az els\u0151 korty s\u00f6r a ny\u00e1ri hidegben, vagy az a pillanat, amikor el\u0151sz\u00f6r \u00e9ri sz\u00e1j a farkadat. Amikor kinyitod a szemed egy kaleidoszk\u00f3pszer\u0171en elmos\u00f3d\u00f3 forgatagba torkoll\u00f3 este ut\u00e1n \u00e9s igaz\u00e1b\u00f3l fogalmad sincs, hogy nincs-e elt\u00f6rve a karod, van melletted valaki, vagy egy\u00e1ltal\u00e1n, otthon vagy, vagy egy idegen \u00e1gyban. Ilyen volt, amikor el\u0151sz\u00f6r egym\u00e1snak est\u00fcnk Olg\u00e1val egy \u00e9vvel azel\u0151tt. Nagyj\u00e1b\u00f3l h\u00e1rom, vagy n\u00e9gy \u00e9ve t\u0171nt fel el\u0151sz\u00f6r, hogy rezeg k\u00f6zt\u00fcnk a leveg\u0151. Elkapott pillant\u00e1sok, egy picivel sikaml\u00f3sabb po\u00e9nok, els\u0151re fel sem t\u0171nik senkinek. Azt\u00e1n egy sz\u00fclet\u00e9snapi bulib\u00f3l Gerg\u0151 el\u0151bb hazament, mert rosszul \u00e9rezte mag\u00e1t \u00e9s le akart fek\u00fcdni, Olg\u00e1t pedig meggy\u0151zte, mulasson m\u00e9g, nem kell befejezni az est\u00e9t, majd haza\u00e9r valamikor. Olga nem ellenkezett nagyon, j\u00f3 kedve volt, val\u00f3ban k\u00e1r lett volna befejezni az est\u00e9t, az\u00e9rt egy ilyen belef\u00e9r egy kapcsolatba. Na meg az\u00e9rt is maradt, mert akart engem. Mindezt \u0151 mondta el nekem, mik\u00f6zben c\u00e9ltalanul s\u00e9t\u00e1ltunk az \u00e9jszakai Budapest utc\u00e1in, azut\u00e1n, hogy a buliban megk\u00e9rdezte, kik\u00eds\u00e9rem-e cigizni, hogy azt\u00e1n n\u00e9h\u00e1ny m\u00e9terre a sz\u00f3rakoz\u00f3helyt\u0151l beles\u00fagja a f\u00fclembe, hogy \u201cmondd csak, gyorsan kem\u00e9ny lesz a farkad, ha ezt csin\u00e1lom?\u201d, azt\u00e1n belenyalt a f\u00fclembe, majd ut\u00e1na finoman beleharapott a nyakamba is. <\/span><\/p>\n

– Nem kellett sok hozz\u00e1 – v\u00e1laszoltam neki zih\u00e1lva, amire sz\u00f3 n\u00e9lk\u00fcl beny\u00falt a nadr\u00e1gomba \u00e9s elkezdett massz\u00edrozni. Azt\u00e1n kivette a kez\u00e9t \u00e9s mosolyogva k\u00f6z\u00f6lte, hogy elsz\u00edvta a cigij\u00e9t, visszamehet\u00fcnk. Vissza\u00e9rve meg is k\u00e9rdezte valaki, hogy mi\u00e9rt vagyok olyan s\u00e1padt, \u00e9n is rosszul vagyok-e, amire csak azt mondtam, hogy semmis\u00e9g \u00e9s gyorsan ittam valamit. \u00dagy m\u00e1sf\u00e9l \u00f3ra m\u00falva mondta Olga, hogy hazaindulna \u00e9s Gerg\u0151vel val\u00f3 r\u00e9gi bar\u00e1ts\u00e1gom miatt senkinek sem volt b\u00e1rmif\u00e9le gondolata azzal kapcsolatban, hogy mi\u00e9rt ne volna term\u00e9szetes, hogy hazak\u00eds\u00e9rem a balzsamosan meleg est\u00e9n. Egy \u00fcres b\u00e9rh\u00e1zhoz \u00e9rve m\u00e1r nem volt k\u00e9ts\u00e9ges, mi fog t\u00f6rt\u00e9nni, acsarkod\u00f3 farkasok m\u00f3dj\u00e1ra vetett\u00fck egym\u00e1sra magunkat, mik\u00f6zben kibontotta a nadr\u00e1gom, hogy azt\u00e1n mosolyogva let\u00e9rdeljen. Ami ismeretlen \u00e9lm\u00e9ny volt eddig, hogy kifejezetten kem\u00e9nyen szerette, minden mozdulata arra utalt, hogy kifejezetten legyek vele durva \u00e9s amikor levette a bugyij\u00e1t \u00e9s feltette az egyik l\u00e1b\u00e1t egy l\u00e9pcs\u0151re, akkor egyenesen felsz\u00f3l\u00edtott arra, hogy ne b\u00e1njak vele keszty\u0171s k\u00e9zzel \u00e9s fogjam marokra a haj\u00e1t, mik\u00f6zben gy\u0171r\u0171sizma lassan engedett a behatol\u00f3nak.<\/span><\/p>\n

Ma m\u00e1r csak nagyon nehezen tudom felid\u00e9zni az est\u00e9t, r\u00e9szeg voltam, nem csak az italokt\u00f3l, hanem a hormonokt\u00f3l is. Amikor \u00c9va megj\u00f6tt k\u00e9t nap m\u00falva a sz\u00fcleit\u0151l, akkor m\u00e1r h\u00e1listennek nem tomboltak, \u00edgy \u0151 nem vett \u00e9szre semmit. Ami a legfurcs\u00e1bb volt, hogy nem volt lelkiismeret-furdal\u00e1som. Annyira ki voltam \u00e9hezve erre a n\u0151re, hogy ha lett is volna, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg vele szemben lett volna, ami igaz\u00e1n abszurd. Szerelmes voltam-e Olg\u00e1ba? Akkor m\u00e9g nem, k\u00e9s\u0151bb meg, nem is tudom. Nem lehetett, mert az ember nem lehet szerelmes a bar\u00e1tja feles\u00e9g\u00e9be. <\/span><\/p>\n

B\u00e1mulatos az emberi nem azon k\u00e9pess\u00e9ge, hogy nyilv\u00e1nval\u00f3 hazugs\u00e1gokat is addig mantr\u00e1zzon, m\u00edg elhiszi, mert \u00fagy k\u00e9nyelmes. H\u00e1ny olyan h\u00e1zass\u00e1g, vagy kapcsolat van, amikben hib\u00e1dzik valami, de k\u00e9nyelmes, felr\u00fagni neh\u00e9z lenne, f\u00e1jdalmas, munk\u00e1s, sz\u00f3val, ha valaki megk\u00e9rdi a feleket, hogy \u00e9rzik magukat, akkor az a v\u00e1lasz, hogy v\u00e9g\u00fcl is, megvagyunk, j\u00f3l vagyunk. H\u00e1ny olyan ember van, akit \u00e9vtizedekig fesz\u00edtenek titkos v\u00e1gyak \u00e9s m\u00e9gsem besz\u00e9l r\u00f3luk soha, ink\u00e1bb meggy\u0151zi saj\u00e1t mag\u00e1t, hogy rosszul gondolja, h\u00fclyes\u00e9g \u00e9s \u00e9li le az \u00e9let\u00e9t depresszi\u00f3san, vagy csak azzal az \u00f6r\u00f6k hi\u00e1ny\u00e9rzettel, amit a b\u00e1tortalan emberek saj\u00e1tja, hogy vajon mi lett volna, ha. Nem volna j\u00f3 ez\u00e9rt hib\u00e1ztatni \u0151ket, ezt v\u00e1lasztott\u00e1k, ez a sorsuk, nem lehet mindenki a H\u0151s egy filmben, ez a vil\u00e1g rendje. Tal\u00e1n el is veszett volna a mindens\u00e9g ezek n\u00e9lk\u00fcl az \u00f6sszeszor\u00edtott sz\u00e1j\u00fa emberek n\u00e9k\u00fcl, akik konok sz\u00edv\u00f3ss\u00e1ggal tartj\u00e1k magukat egy kital\u00e1lt rendhez, amiben nincs helye erk\u00f6lcstelen dolgoknak, devianci\u00e1knak \u00e9s t\u00e9velyg\u00e9seknek, amiben rendszer van, id\u0151szer\u0171s\u00e9gi sorrend van, rendes c\u00e9lok vannak, mint lak\u00e1s, meg kocsi, nem holmi \u00f6nmegval\u00f3s\u00edt\u00e1s. Nem, ez nem cinizmus, sz\u00fcks\u00e9g van erre is. Valahol \u00e9n is ilyen voltam, f\u00e9lig-meddig, f\u00e9ltem \u00e9n is a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9g szav\u00e1t, hogy mi t\u00f6rt\u00e9nik, majd ha valamit nem \u00fagy teszek, ahogy azt illend\u0151. Eg\u00e9szen Olga elj\u00f6vetel\u00e9ig.<\/span><\/p>\n

\u00c9v\u00e1t biztosan szerettem, de az m\u00e1sfajta szerelem volt. Fiatalabb volt n\u00e1lam sokkal, szinte m\u00e9g gyerek volt, amikor megismertem k\u00e9t \u00e9ve \u00e9s elh\u00edvtam vacsor\u00e1zni. \u00c9lveztem az id\u0151sebb f\u00e9rfi szerep\u00e9t, a l\u00e1tv\u00e1nyos irigys\u00e9get, ahogy egy sz\u0151ke bomb\u00e1z\u00f3 vonul a karomon, simogatta a b\u00fcszkes\u00e9gemet. Nyilv\u00e1nval\u00f3 \u00e9s egy\u00e9rtelm\u0171 volt a dominanciaviszonyunk, kicsit az apja is voltam amellett, hogy a pasija, aminek megvoltak a j\u00f3 \u00e9s a rossz oldalai egyar\u00e1nt. N\u00e9ha elhatalmasodott rajtam ez \u00e9s akkor sem adtam neki igazat, amikor kellett volna \u00e9s amikor erre r\u00e1j\u00f6ttem, akkor mindig nagyon sz\u00e9gyelltem magam, mert tudtam, hogy k\u00e1rt teszek ezzel. Let\u00f6r\u00f6m az \u00e9pp bimb\u00f3dz\u00f3 \u00f6nbizalm\u00e1t, megfosztom az \u00f6nredelkez\u00e9s\u00e9t\u0151l, mert mindig mindent jobban tudok, elv\u00e9gre \u00e9n sokkal id\u0151sebb vagyok. Nem szerettem ezt, m\u00e1rmint magamat ebben a szerepben, de k\u00f6zben boldog voltam vele, mert szellemes, sz\u00f3rakoztat\u00f3, okos l\u00e1ny volt, ritka fajta, akivel lehetett hosszas besz\u00e9lget\u00e9seket folytatni \u00e9s nem d\u00edszk\u00e9nt funkcion\u00e1lt az \u00e9letben, mint ahogy azt sokan felt\u00e9telezt\u00e9k. \u00d6r\u00f6k k\u00e9telyeim voltak, szabad-e ezt \u00edgy, lehet-e, nem kell-e elengednem, hogy n\u00f6vekedjen, \u00e9rjen, lehetek-e ilyen \u00f6nz\u0151, hogy a legjobb korszak\u00e1ban magam mellett tartom, lefoglalom \u00e9s n\u00e9zem, ahogy akaratlanul is felveszi egy n\u00e1la lassabb ember temp\u00f3j\u00e1t. <\/span><\/p>\n

V\u00e1mp\u00edr voltam, \u00e9n is, mint minden hozz\u00e1m hasonl\u00f3 f\u00e9rfi. Egy korahuszon\u00e9ves szellem m\u00e9g tele van energi\u00e1val, meg akarja h\u00e1gni a vil\u00e1got, mi pedig elsz\u00edvjuk az energi\u00e1t, t\u00f6ltekez\u00fcnk bel\u0151le, mert nek\u00fcnk m\u00e1r nincs annyi. Lass\u00faak vagyunk m\u00e1r. Ne tagadjuk ennek a j\u00f3 oldal\u00e1t, ez\u00e9rt megfontoltak is, m\u00e1r nem sietj\u00fck el a dolgokat, hanem alaposak vagyunk, szerencs\u00e9s esetben, a munk\u00e1nkban, vagy ahogy egy n\u0151 test\u00e9hez \u00e9r\u00fcnk. A v\u00e1mp\u00edrl\u00e9tnek azonban \u00e1ra van, lassan elpuszt\u00edtja azt, aki az energi\u00e1t adja, nem hagyva m\u00e1s lehet\u0151s\u00e9get v\u00e9g\u00fcl, mint eldobni \u00e9s \u00fajat keresni, puszta roncsokat hagyva az \u00fat sz\u00e9l\u00e9n. Sokszor gondolkodtam ezen, hogy vajon hol tart, meddig \u00e9r az \u00e9n felel\u0151ss\u00e9gem az \u0151 \u00e9let\u00e9ben, d\u00f6nthetek-e egyed\u00fcl a sorsunkr\u00f3l, mint a zool\u00f3gus, amikor az imm\u00e1ron feln\u0151tt vad\u00e1llatot k\u00f6nnyek k\u00f6z\u00f6tt engedi vissza a term\u00e9szetbe valahol Keny\u00e1ban, mert tudja, hogy \u00f6nz\u0151s\u00e9g lenne maga mellett tartani, b\u00e1rmennyire szereti is. Persze, ezek egy gyerek\u00e9t f\u00e9lt\u0151 sz\u00fcl\u0151 szavai, m\u00e9g ha letagadom, akkor is azok. <\/span><\/p>\n

Olga m\u00e1s volt, vele egym\u00e1s v\u00e1mp\u00edrjai voltunk. \u0150 ismertetett meg a s\u00f6t\u00e9t oldalammal, olyan dolgokat mutatott, amiket addig csak k\u00e9peken l\u00e1ttam az interneten. \u0150 a frusztr\u00e1ci\u00f3ib\u00f3l \u00e9s a d\u00fch\u00f6mb\u0151l sz\u00edvta az energi\u00e1t, n\u00e9ha m\u00e9g hergelt is, csak hogy er\u0151sebbet \u00fcssek, mik\u00f6zben megk\u00f6t\u00f6zve fek\u00fcdt az \u00e1gyon. Volt kulcsszavunk, de sohasem mondta ki, egyetlenegy alkalommal sem. Sokszor azt gondoltam, hogy m\u00e1r t\u00falz\u00e1sba esem, de mindig kider\u00fclt, hogy t\u00f6bbet akart volna. Ahogy megszokja az ember a cs\u00edp\u0151st, \u0151 \u00fagy szokta meg a f\u00e1jdalmat \u00e9s mindig t\u00f6bbet szeretett volna bel\u0151le, amire egy pont ut\u00e1n \u00e9n k\u00e9ptelen voltam \u00e9s ami miatt rettegtem, hogy egyszer elhagy. Mindig rettegtem, hogy elhagynak emberek, akiket szeretek, meg persze n\u00e9hanapj\u00e1n el\u0151 is fordult, nem lehet mindenkit \u00f6r\u00f6kk\u00e9 megtartani, sem bar\u00e1tk\u00e9nt, sem szeret\u0151k\u00e9nt, sem \u00fczlett\u00e1rsk\u00e9nt – maga a t\u00f6rv\u00e9ny az \u00f6r\u00f6k, meg az elm\u00fal\u00e1s.<\/span><\/p>\n

Sosem \u00e9rtettem, hogy mi\u00e9rt alakult ez ki n\u00e1la, hogy gyerekkorb\u00f3l j\u00f6tt, vagy m\u00e1r a g\u00e9njeiben meg volt \u00edrva, vagy csak Gerg\u0151 miatt j\u00f6tt el\u0151. Olga nem tudott igaz\u00e1n \u00e9rezni, mintha blokkolva lett volna benne a k\u00e9pess\u00e9g a finom \u00e9rzelmekre, mindig az er\u0151sre hajtott, a szexben, az \u00e9letben, mint az adrenailf\u00fcgg\u0151 b\u00e1zisugr\u00f3k, akik minduntalan azt keresik, hogy lehetne m\u00e9g kock\u00e1zatosabban ugrani, mert m\u00e1r nem hat r\u00e1juk az az adrenalin, ami egy h\u00e9tk\u00f6znapi embert egy h\u00e9tre ki\u00fctne. \u00c9n az ellenpontja voltam, a mindig \u00e9rz\u0151, folyamatosan j\u00e1rt az agyam azon, hogy most mi van, de m\u00e9gsem k\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztem nagyon t\u0151le, ugyanolyan drogos voltam, mint \u0151, \u00e9n \u0151t f\u00fcggtem, \u0151 pedig a szexet, amit Gerg\u0151t\u0151l sosem kaphatott meg. Nem sokat besz\u00e9lgett\u00fcnk err\u0151l, ker\u00fclt\u00fck a t\u00e9m\u00e1t, de valahogy \u00e9n sem tudtam elk\u00e9pzelni, hozz\u00e1 hasonl\u00f3an, hogy a f\u00e9rje egyszer csak \u00fagy \u00e9r haza, hogy m\u00e1r h\u00fazza is ki az \u00f6vet a nadr\u00e1gj\u00e1b\u00f3l, hogy azt\u00e1n az engedelmesen felk\u00edn\u00e1lkoz\u00f3 fen\u00e9ken csattanjon, v\u00f6r\u00f6s cs\u00edkot hagyva maga ut\u00e1n. \u00c9n pedig mindig \u00edgy v\u00e1rtam, amikor elj\u00f6tt hozz\u00e1m. Szerencs\u00e9re nem \u00e9lt\u00fcnk egy\u00fctt \u00c9v\u00e1val, \u00edgy nem volt neh\u00e9z ezt menedzselni, azt pedig, hogy \u0151 hogyan int\u00e9zte otthon ezeket a dolgokat, sosem k\u00e9rdeztem. Azt sem tartottam lehetetlennek, hogy Gerg\u0151 tudja, hogy van egy pasija \u00e9s \u00edgy egyeztek meg, csak nekem nem mondta el, hogy ne keveredj\u00fcnk k\u00ednos szitu\u00e1ci\u00f3kba, amiket az \u201c\u00e9n tudom, hogy te tudod, hogy \u00e9n tudom\u201d-\u00fcgyek szoktak okozni.<\/span><\/p>\n

Abban biztos voltam, hogy sok\u00e1ig nem csin\u00e1lhatjuk m\u00e1r ezt, egyszer\u0171en lehetetlen volt, mint minden szeret\u0151i viszony. Egy id\u0151 ut\u00e1n meglazulnak azok a k\u00f6telek, amik az eg\u00e9sz t\u00f6rt\u00e9netet egyens\u00falyban tartj\u00e1k \u00e9s elkezd az eg\u00e9sz \u00f6sszeomlani, amib\u0151l jobb id\u0151ben kimenek\u00fclni, miel\u0151tt bek\u00f6vetkezik a katasztr\u00f3fa. Most p\u00e9ld\u00e1ul ideges voltam, el ne ejtsek ezalatt a k\u00e9t nap alatt egy megjegyz\u00e9st, amib\u0151l kider\u00fcl, hogy a kellet\u00e9n\u00e9l t\u00f6bbet tudok Olg\u00e1r\u00f3l, hogy p\u00e9ld\u00e1ul ismerem a nagy m\u00e1jfoltot a bal combja belsej\u00e9n\u00e9l, vagy azt, hogy nincs \u00f6klendez\u00e9si reflexe egy\u00e1ltal\u00e1n \u00e9s eg\u00e9szen hossz\u00fa t\u00e1rgyakat tud elnyelni, ha akar, n\u00e9ha sim\u00e1n csak sz\u00f3rakoz\u00e1sb\u00f3l k\u00e9pes volt f\u00e9lig elnyelni az egyik hossz\u00fa j\u00e1t\u00e9k\u00e1t.<\/span><\/p>\n

Hosszasan n\u00e9ztem a k\u00e9t n\u0151t, \u00e9pp egym\u00e1ssal besz\u00e9lgettek a nappaliban \u00e9s tudtam, hogy igaz\u00e1b\u00f3l egyik\u00fcket sem \u00e9rdemlem meg. Ebben a t\u00f6rt\u00e9netben \u00e9n voltam az igazi rohad\u00e9k, aki gy\u0171jt\u00f6tte az elismer\u00e9st, az \u00e9lvezeteket, t\u00f6bbet, mint ami j\u00e1rt. M\u00e1rpedig, aki t\u00f6bbet gy\u0171jt, mint ami j\u00e1r, az id\u0151vel elvesz\u00edt mindent, ez is az \u00e9let nagy t\u00f6rv\u00e9nyei k\u00f6z\u00e9 tartozott mindig, amit annyi helyen olvastam \u00e9s l\u00e1ttam m\u00e1r, k\u00f6nyvekben \u00e9s filmekben. A nagyap\u00e1m mindig azt mondogatta, hogy mindennek elj\u00f6n a maga helye \u00e9s ideje, ami minden id\u0151sebb ember \u00e1ltal szajk\u00f3zott k\u00f6zhely volt, amir\u0151l fiatalon m\u00e9g azt hittem, hogy \u00f6nmenteget\u00e9s, az \u00e9letben meg nem szerzett dolgokra, el nem v\u00e9gzett feladatokra vonatkoz\u00f3 \u00f6nfelment\u0151 fr\u00e1zis. Azt\u00e1n r\u00e1 kellett j\u00f6jjek, hogy ez nem \u00edgy van, hanem ez tal\u00e1n az egyik legfontosabb dolog az \u00e9letben. Megszerezni dolgokat ugyanis k\u00f6nny\u0171, de kell\u0151en \u00e9rettnek lenni ahhoz, hogy azokkal j\u00f3l b\u00e1njunk, meg tudjuk \u0151ket \u0151rizni, nos, az pokolian neh\u00e9z \u00e9s nem is nagyon lehet siettetni. \u00c9n, a k\u00e9t n\u0151vel ebbe tapostam bele durv\u00e1n.<\/span><\/p>\n

N\u00e9ztem \u0151ket \u00e9s sz\u00e9p lassan megform\u00e1l\u00f3dott egy gondolat, egy d\u00f6nt\u00e9s a fejemben, amit m\u00e1r r\u00e9g\u00f3ta meg kellett volna form\u00e1lni.<\/span><\/p>\n

Elmosolyodtam, megk\u00f6nnyebb\u00fclve a saj\u00e1t d\u00f6nt\u00e9semt\u0151l. \u0150k visszamosolyogtak r\u00e1m \u00e9s \u00e9n tudtam, hogy m\u00e1r semmi sem lesz ugyanolyan, ha v\u00e9ge lesz ennek a h\u00e9tv\u00e9g\u00e9nek.<\/span><\/p>\n

 <\/span><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Ropogott a h\u00f3 az aut\u00f3 kereke alatt, ahogy meg\u00e9rkezt\u00fcnk a h\u00e1zhoz az erd\u0151 m\u00e9ly\u00e9n. R\u00e9gebben voltunk m\u00e1r itt, tartottunk szilveszteri bulit, j\u00f6tt\u00fcnk ny\u00e1ron is, mindig nyolc-t\u00edzen. Nagy adag h\u00fasokat grillezt\u00fcnk, kilom\u00e9tereket j\u00e1rtunk az erd\u0151ben, meg\u00e1llva minden \u00e9rdekesebbnek t\u0171n\u0151 f\u0171sz\u00e1ln\u00e1l, hogy lefot\u00f3zhassam \u00e9s hogy azt\u00e1n csal\u00f3dottan kit\u00f6r\u00f6ljem otthon a k\u00e9pek nagy r\u00e9sz\u00e9t. N\u00e9ha az\u00e9rt akadt egy-k\u00e9t … <\/p>\n

Continue reading “Quartet”<\/span><\/a><\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[1],"tags":[],"class_list":["post-5793096","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-word"],"jetpack_featured_media_url":"","_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.aegle.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/5793096","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.aegle.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.aegle.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.aegle.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.aegle.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=5793096"}],"version-history":[{"count":1,"href":"https:\/\/www.aegle.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/5793096\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":6114520,"href":"https:\/\/www.aegle.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/5793096\/revisions\/6114520"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.aegle.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=5793096"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.aegle.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=5793096"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.aegle.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=5793096"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}