– K\u00e9rsz levest?
S\u00fcket cs\u00f6nd, a f\u00e9rfi elm\u00e9lyedt a Nemzeti Sportban, mag\u00e1ban a Fradit szidja, micsoda fal\u00e1b\u00f3 banda, \u00edgy kikapni \u00e9s az eln\u00f6k is elmehet a pics\u00e1ba. Az \u00fajs\u00e1g az asztalon kiter\u00edtve, a rom\u00e1n \u00fcl\u0151garnit\u00fara k\u00e9nyelmetlen, m\u00e9gis itt szeret olvasni. H\u00e1romnegyed tizenkett\u0151 van, szombat, lassan eb\u00e9did\u0151.
– Lajos! K\u00e9rsz levest?! – s\u00fcv\u00f6lt fel a feles\u00e9ge.
– Mi? – n\u00e9z fel az \u00fajs\u00e1gb\u00f3l, l\u00e1tszik a szem\u00e9n, hogy nagyj\u00e1b\u00f3l van csak fogalma arr\u00f3l, hol van.
– Az \u00faristen meg\u00e1ldjon, azt k\u00e9rdeztem, hogy k\u00e9rsz-e levest? Akkor megmeleg\u00edtem, csak mondd m\u00e1r meg! – a mer\u0151kan\u00e1l nagyot csend\u00fcl, ahogy odakoccan a konyhapulthoz. Nem lehet mondani, hogy odacsapta az asszony, nem, csak jelent\u0151s\u00e9gteljesen letette
– K\u00e9rek, persze – s\u00fcllyed vissza az \u00fajs\u00e1gba a f\u00e9rfi. Kopaszodik, fejk\u00f6z\u00e9pt\u0151l, ahogy kell. Samjong meleg\u00edt\u0151ben van, meg egy Super Sport felirat\u00fa p\u00f3l\u00f3ban. Zoknija kiny\u00falt, kicsit ki is l\u00f3g a papucs elej\u00e9n.<\/p>\n
Belobban a l\u00e1ng a kis g\u00e1z\u00e9g\u0151 alatt, a n\u0151 odateszi a levest, kisl\u00e1bosban. Piros, persze, \u00f6r\u00f6k\u00f6lt\u00e9k, csak a bonyh\u00e1di az igazi, ma m\u00e1r nem lehet ilyen j\u00f3 l\u00e1bosokat kapni. A teflon meg \u00fagyis r\u00e1kkelt\u0151. H\u00fasleves, r\u00e9pa, gy\u00f6k\u00e9r, z\u00f6lds\u00e9g, sert\u00e9scsont.<\/p>\n
Megbolondul a telefon az asztalon, a Radetzky-marsot csipogja, a kijelz\u0151n n\u00e9v, Anyu. A f\u00e9rfinek fel sem t\u0171nik, elm\u00e9ly\u00fclten olvas. Az asszony odal\u00e9p az asztalhoz, felveszi.
– Cs\u00f3kolom, anyuka, igen, itt van, adjam? Rendben, megmondom neki, persze, \u00e9n is puszilom mag\u00e1t – eltartja mag\u00e1t\u00f3l a k\u00e9sz\u00fcl\u00e9ket, megnyomja a piros gombot. – Lajos, any\u00e1d \u00fczeni, hogy holnap menj \u00e1t, kasz\u00e1ld le a f\u00fcvet.
– Mi?
– Mondom, any\u00e1d \u00fczeni, hogy holnap menj \u00e1t \u00e9s kasz\u00e1ld le a f\u00fcvet! S\u00fcket vagy?
– Dehogy vagyok s\u00fcket, nem kell velem kiab\u00e1lni.
– Nem kiab\u00e1ltam, csak nem figyelsz ide.
– De, figyelek, nem l\u00e1tod?
– Sose figyelsz ide, \u00e1lland\u00f3an csak azt a kurva \u00fajs\u00e1got b\u00fajod, mintha lenne b\u00e1rmi \u00e9rtelme. Nincs is foci m\u00e1r, mit olvasod azt a szart?
– Azt olvasok, amit akarok, engem \u00e9rdekel.
– Persze, azt olvasol, amit akarsz. Fel\u0151lem! – fordul vissza a n\u0151 \u00e9s megkavarja a levest. Hideg m\u00e9g, egyben \u00e1ll a zs\u00edr a tetej\u00e9n, kis lemezk\u00e9kben, mint a b\u00e9kany\u00e1l a tavon, csak ez feh\u00e9res-s\u00e1rg\u00e1s.<\/p>\n
A f\u00e9rfi visszam\u00e9lyed az \u00fajs\u00e1gba. Megzizzen a lap sz\u00e9le, remegni kezd a leveg\u0151ben, zajt csap. Leteszi.
– Neked meg m\u00e9gis mi bajod van? Az a baj, hogy elolvasom az \u00fajs\u00e1got? – k\u00e9rdezi a n\u0151 h\u00e1t\u00e1t\u00f3l. Amaz visszafordul.
– Hogy nekem mi bajom van? Neked mi bajod van! Azt se tudod, hol \u00e9lsz, mit eszel, h\u00e1t mintha nem ezen a f\u00f6ld\u00f6n \u00e9ln\u00e9l? Mindent h\u00e1romszor kell megk\u00e9rdeznem, mire idefigyelsz! Persze, olvass\u00e1l csak nyugodtan! Meg n\u00e9zzed azt a kurva Eurosportot eg\u00e9sz nap, m\u00e1s se \u00e9rdekel!
– De igenis \u00e9rdekel, csak soha nem mes\u00e9lsz, csak vitatkozol velem \u00e1lland\u00f3an.
– \u00c9n? Veled nem lehet besz\u00e9lni, te szerencs\u00e9tlen! Az nem besz\u00e9lget\u00e9s, hogy mondok valamit k\u00e9tszer \u00e9s r\u00e1vakkantasz valamit! Ennyi er\u0151vel vehetn\u00e9k egy kuty\u00e1t is, azt legal\u00e1bb meg lehet tan\u00edtani valamire!
– J\u00f3, akkor vegy\u00e9l egy kuty\u00e1t.
– Nem akarok kuty\u00e1t, a f\u00e9rjemet akarom, nem \u00e9rted, mi? N\u00e9zz magadra, itt \u00fclsz, mint egy rak\u00e1s szerencs\u00e9tlens\u00e9g, mintha 70 \u00e9ves lenn\u00e9l, pedig alig m\u00falt\u00e1l \u00f6tven! \u00dagy is n\u00e9zel ki, meg \u00fagy is viselkedsz! Sosem vagy rendesen fel\u00f6lt\u00f6zve! Eleve, sose megy\u00fcnk sehov\u00e1, csak itthon \u00fcl\u00fcnk \u00e9s meresztj\u00fck a segg\u00fcnket! R\u00e9gen bezzeg elj\u00e1rtunk kir\u00e1ndulni, meg szerte az orsz\u00e1gban!
– R\u00e9gen m\u00e9g Andris is itthon lakott.
– \u00c9s a gyerek kell ehhez? Mi ketten m\u00e1r nem is mehet\u00fcnk el? Azzal se tudod, mi van! Meg tudod mondani, hogy h\u00edvj\u00e1k a bar\u00e1tn\u0151j\u00e9t? Nem, mi? Persze, hogy nem.
– No\u00e9mi?
– Az kett\u0151vel ezel\u0151tt volt, Kata, \u00e9rted, Kata. Jellemz\u0151.
– J\u00f6nnek-mennek ezek.
– Ja, k\u00e9t \u00e9ve \u0151 van, lehet, hogy \u00f6ssze is fognak h\u00e1zasodni.
– J\u00f3, ok\u00e9.<\/p>\n
Be\u00e1ll a cs\u00f6nd. Lajos rezign\u00e1ltan az \u00fajs\u00e1gj\u00e1ba s\u00fcllyed megint. A leves percegni kezd, melegszik lassan. Az \u00fajs\u00e1g megint az asztalra fekszik, a f\u00e9rfi feln\u00e9z.<\/p>\n
– \u00c9n nem vagyok \u00edgy boldog.
– Mi? Mi az, hogy nem vagy boldog? – k\u00e9rdez vissza az asszony
– Nem vagyok az \u00e9s k\u00e9sz.
– Magyar\u00e1zd ezt meg nekem.
– Nem tudom. Csak azt \u00e9rzem, hogy nem vagyok boldog. Nem veled van a bajom, hanem ezzel az eg\u00e9sszel. Az eg\u00e9sz kurva lak\u00f3teleppel, a d\u00f6gmeleg lak\u00e1ssal, meg mindennel.
Az asszony d\u00f6bbenten n\u00e9z.
– M\u00e9gis, akkor mit szeretn\u00e9l?
– Azt nem tudom. M\u00e1st.
– De h\u00e1t \u00e9n ezzel most mit kezdjek? Itt \u00fclsz, majd k\u00f6zl\u00f6d, hogy nem vagy boldog. Mit akarsz? M\u00e1s n\u0151 van a dologban? Mert ha igen, h\u00e1t k\u00farj, akivel akarsz, engem nem \u00e9rdekel, majd megbirk\u00f3zom vele valahogy. Azt hittem, legal\u00e1bb a szex rendben van k\u00f6zt\u00fcnk, m\u00e9g.
– Nincs m\u00e1sik n\u0151, nem is kell. Nekem te j\u00f3 vagy. Csak ezzel az \u00e1ll\u00f3v\u00edzzel van a bajom. Itt vagyunk 10 \u00e9ve, \u00fcl\u00fcnk a meleg fosban, van egy aut\u00f3nk, meg egy panellak\u00e1sunk. Minden nap bemegyek dolgozni, megcsin\u00e1lom a munk\u00e1m, kilect\u0151l \u00f6tig, hazaj\u00f6v\u00f6k, esz\u00fcnk, n\u00e9zem a t\u00e9v\u00e9t, alv\u00e1s, m\u00e1snap ugyanaz. Ebb\u0151l van elegem.
– De nem tudod, mit akarsz helyette.
– Nem.
– H\u00e1t keress m\u00e1sik munk\u00e1t.
– De mit? \u00d6reg vagyok, nem kellek \u00e9n sehova m\u00e1shova, meg azt\u00e1n csak ehhez \u00e9rtek. Meg is fizetnek j\u00f3l. Csak f\u00e1radtnak \u00e9rzem magam.
– K\u00f6lt\u00f6zz\u00fcnk egy h\u00e1zba? V\u00e9g\u00fclis, ha eladjuk a telket, meg ezt a lak\u00e1st…
– Nem tudom. Ink\u00e1bb a gyereknek k\u00e9ne venni valamit, nem?
– H\u00e1t eddig \u00e9n is ezt gondoltam.
– Akkor meg.
– K\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m Lajos, h\u00e1t b\u00f6kj m\u00e1r ki valami \u00e9rtelmeset! V\u00e1ljunk el \u00e9s h\u00e1zasodjunk megint \u00f6ssze, vagy mi az isten?
– Marhas\u00e1g.<\/p>\n
Megint csend. A leves m\u00e1r zubog a kisl\u00e1bosban. Az asszony a f\u00e9rj\u00e9t n\u00e9zi. Csak v\u00e9gtelen \u00fcress\u00e9get l\u00e1t a szemeiben. Elszomorodik. Folyni kezdenek a k\u00f6nnyei.
– Lajos, \u00e9n ezt nem \u00e9rtem. \u00c9n eddig azt hittem, minden rendben van, csak kicsit sz\u00e9tsz\u00f3rt vagy. Most meg azt mondod, nem vagy boldog. Mi\u00f3ta?
– Azt hiszem, sose voltam igaz\u00e1n.
– \u00c9s ezt csak most mondod?
– Most j\u00f6ttem r\u00e1.
– Most, itt az asztaln\u00e1l, N\u00e9psport olvas\u00e1s k\u00f6zben?
– Nemzeti Sport.
– Mindegy!
– Nem mindegy. N\u00e9h\u00e1ny napja.
– \u00c9s az\u00f3ta ezen r\u00e1g\u00f3dsz?
– Igen.
– Utazzunk el valahova? Az j\u00f3 lenne?
– Nem tudom, biztos.
– K\u00f6ny\u00f6rg\u00f6m, valamit b\u00f6kj m\u00e1r ki!
– De h\u00e1t ha egyszer nem tudom!<\/p>\n
Az asszony felkapja az \u00fajs\u00e1got, \u00f6sszetekeri, hiszt\u00e9rikusan csapkodni kezdi vele a f\u00e9rj\u00e9t. Az meglep\u0151dve n\u00e9zi.
– Nem tudod, mi? Csin\u00e1lom neked az eb\u00e9det, te meg kijelented, hoyg szarul vagy, hogy nem vagy boldog! \u00c9s ennyi! Nem mondasz semmit, mit\u0151l lenne j\u00f3, csak \u00fclsz itt \u00e9s azt ism\u00e9telgeted, hogy nem tudod! Ki vagy te, he? H\u00e1t mit k\u00f6vettem el uram, hogy ez jutott nekem?
Hangosan becsap\u00f3dik a konyhaajt\u00f3, ahogy a n\u0151 kirohan rajta, be a szob\u00e1ba. A f\u00e9rfi felt\u00e1p\u00e1szkodik, neh\u00e9zkesen, ut\u00e1namegy. A szob\u00e1ban az \u00e1gyon fekv\u0151 n\u0151t n\u00e9m\u00e1n r\u00e1zza a s\u00edr\u00e1s, a h\u00e1ta r\u00e1zk\u00f3dik. A f\u00e9rfi nekit\u00e1maszkodik az ajt\u00f3f\u00e9lf\u00e1nak, n\u00e9zi. A n\u0151 negyvenkilenc. Szerencs\u00e9s alkat, egy gramm felesleg nincs rajta, alig ereszkedtek meg a dolgai, ami nem nagy, az nem is l\u00f3ghat. M\u00e9g mindig sz\u00e9p, egy t\u00edzest letagadhatna. Kisfi\u00facsk\u00e1k udvarolnak neki a boltban, ahol p\u00e9nzt\u00e1ros. A f\u00e9rfiben felhorgad valami, amit nagyon r\u00e9gen \u00e9rzett m\u00e1r.
– Erika, szeretlek – mondja halkan. A n\u0151 lassan fel\u00e9 fordul, csillog a szeme a k\u00f6nnyt\u0151l.
– Mi?
– Azt mondtam, hogy szeretlek. Ne haragudj.
– Ezt most, \u00edgy mondod? \u00c9vek \u00f3ta nem mondtad nekem, hogy szeretsz.
– Pedig szeretlek.
– \u00c9n is szeretlek t\u00e9ged, te szerencs\u00e9tlen – mosolyodik el a n\u0151. – \u00c9s nem haragszom.
– Nem ez\u00e9rt ne haragudj, hanem mert elt\u00e9kozoltam az \u00e9letedet.
– Nem t\u00e9kozoltad el.
– Dehogynem. Milyen j\u00f3 n\u0151 volt\u00e1l, sokkal t\u00f6bbre vihetted volna, mondjuk Pesten.
– Mi, lettem volna kurva?
– Mindig is okosabb volt\u00e1l n\u00e1lam, meg hat\u00e1rozottabb. Neked egy gazdag f\u00e9rj j\u00e1rt volna, nagy h\u00e1zzal.
– Az isten \u00e1ldjon meg m\u00e1r, t\u00e9nyleg, h\u00e1t \u00e9n hozz\u00e1d mentem! Kit \u00e9rdekel ez ma m\u00e1r!
– De m\u00e9g mindig j\u00f3l n\u00e9zel ki, m\u00e9g tudsz mit kezdeni az \u00e9leteddel.
– De nekem \u00edgy j\u00f3! \u00c9n csak annyit szeretn\u00e9k, hogy n\u00e9ha mozduljunk ki itthonr\u00f3l, meg ne csak az Eurosportot n\u00e9zzed!
– J\u00f3.
– Akkor j\u00f6v\u0151 h\u00e9ten elmegy\u00fcnk valahov\u00e1?
– El, igen.<\/p>\n
A f\u00e9rfi odamegy, \u00e1t\u00f6leli az asszonyt. A szeme m\u00e9g mindig \u00fcres.
A konyh\u00e1ban elforrt a leves, a r\u00e9pa odakozm\u00e1lt, de senkit sem \u00e9rdekel.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
– K\u00e9rsz levest?S\u00fcket cs\u00f6nd, a f\u00e9rfi elm\u00e9lyedt a Nemzeti Sportban, mag\u00e1ban a Fradit szidja, micsoda fal\u00e1b\u00f3 banda, \u00edgy kikapni \u00e9s az eln\u00f6k is elmehet a pics\u00e1ba. Az \u00fajs\u00e1g az asztalon kiter\u00edtve, a rom\u00e1n \u00fcl\u0151garnit\u00fara k\u00e9nyelmetlen, m\u00e9gis itt szeret olvasni. H\u00e1romnegyed tizenkett\u0151 van, szombat, lassan eb\u00e9did\u0151.– Lajos! K\u00e9rsz levest?! – s\u00fcv\u00f6lt fel a feles\u00e9ge.– Mi? – … <\/p>\n