A testem felemelkedett, l\u00e1bbal el\u0151re kezdtem el rep\u00fclni. Nagyon h\u00fclye p\u00f3z volt, a sz\u00e1nk\u00f3sokat sem \u00e9rtettem soha, hogyan, de hi\u00e1ba kap\u00e1l\u00f3ztam, csak \u00edgy ment. El\u00e9g tisztes t\u00e1vols\u00e1got tettem m\u00e1r meg, amikor r\u00e1j\u00f6ttem, hogy a l\u00e1bammal tudom ir\u00e1ny\u00edtani az utaz\u00e1somat. Nagyon nagy sebess\u00e9ggel haladtam, a t\u00e1j egyetlen elmos\u00f3sott cs\u00edk volt csup\u00e1n, nem l\u00e1ttam semmi kis azonos\u00edthat\u00f3 r\u00e9szletet, hogy megtudjam, hol vagyok. Csak rep\u00fcltem.<\/p>\n
Hosszabb ideig elvoltam \u00edgy, azt\u00e1n egyszerre csak lassulni kezdtem \u00e9s lesz\u00e1lltam egy mez\u0151n. Olyan volt, mint a windows h\u00e1tt\u00e9r, k\u00e9k \u00e9g, z\u00f6ld f\u0171, ameddig a szem ell\u00e1t, nem t\u00f6ri meg fa, vagy b\u00e1rmi m\u00e1s a t\u00e1j z\u00f6ldes sz\u00f6vet\u00e9t. Megindultam, tal\u00e1lomra. Furcsa volt ez a t\u00e1j, gondolkodnom kellett rajta egy darabig, mi\u00e9rt. Cs\u00f6nd volt. Nem susogott a f\u0171, nem percegett valami kis \u00e1llatka, egyszer\u0171en teljes cs\u00f6nd volt. Emellett a nap sem \u00e9getett, s\u00fct\u00f6tt ugyan, de csak f\u00e9ny volt, nem \u00e9reztem a hat\u00e1s\u00e1t. <\/p>\n
Kezdtem k\u00e9ts\u00e9gbeesni, el\u00e9g rem\u00e9nytelennek t\u0171nt ez az eg\u00e9sz, nem l\u00e1tszott, hogy b\u00e1rhova is eljutok majd. \u00c9nekelgetni kezdtem, hogy attitude, you got some fuckin’ attitude<\/em>, ez a sl\u00e1ger jutott el\u0151sz\u00f6r eszembe. A hangom messze elsz\u00e1llt, de nem visszhangzott, m\u00e9gis, megnyugtat\u00f3 volt, ez olyan igazinak t\u0171nt.<\/p>\n Ez biztos valami teszt, hogy b\u00edrom, mi. V\u00e9gtelen egyed\u00fcll\u00e9t fogott el, vegytiszta mag\u00e1ny. Persze. <\/p>\n Mi ez? Honnan j\u00f6ttem? Mi\u00e9rt ker\u00fcltem ide? Egyszer\u0171 \u00e9s k\u00f6zhelyes k\u00e9rd\u00e9sek, amikre most nem nagyon van v\u00e1lasz. Foglalkozhatn\u00e9k persze a f\u0171sz\u00e1lak t\u00f6v\u00e9ben megb\u00fav\u00f3 hangy\u00e1kkal is. Megfigyelhetn\u00e9m \u0151ket, ahogy apr\u00f3 darabokat metszenek ki a n\u00f6v\u00e9nyekb\u0151l, hogy azt\u00e1n a bolyba vigy\u00e9k, t\u00e1pl\u00e1land\u00f3 a kir\u00e1lyn\u0151t \u00e9s a k\u00f6z\u00f6ss\u00e9get, ahogy k\u00e9rd\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl teszik a dolgukat, a k\u00e9mia \u00e9s az \u00f6szt\u00f6n\u00f6k kijel\u00f6lte \u00faton. Ha voln\u00e1nak hangy\u00e1k.<\/p>\n Mennem kellett tov\u00e1bb. Menni \u00e9s menni \u00e9s menni.<\/p>\n Menni kell. Tov\u00e1bb. Itt nem j\u00f3, k\u00e9nyelmetlen. A hangom hallatszik, de nem reag\u00e1l r\u00e1 senki \u00e9s semmi. Hi\u00e1ba besz\u00e9lek, \u00e9nekelek, kiab\u00e1lok.<\/p>\n Menni kell. A k\u00e9mia \u00e9s az \u00f6szt\u00f6n\u00f6k dikt\u00e1lj\u00e1k, \u00edgy nem lesz j\u00f3, menni kell, h\u00e1tha egyszer meg\u00e9rkezem. <\/p>\n Menni kell, majd ott is fogok f\u00e1zni \u00e9s ott is lesz rossz napom, biztos, majd a vernyognak a madarak hajnalban, gy\u0171l\u00f6lni fogom \u0151ket ez\u00e9rt \u00e9s zavarni fog a hangos aut\u00f3k zaja, de lesznek, tudom majd, hogy \u00e9lek.<\/p>\n Menni kell, a kimondott szavaim felverik a csendet, ahogy a roppan\u00f3 \u00e1g az erd\u0151ben az \u00e1llatokat, v\u00e1laszolnak r\u00e1, visszasugalmaznak, beler\u00fagnak a szavaimba, megkant\u00e1rozz\u00e1k \u00e9s meg\u00fclik \u0151ket, bet\u00f6rik, \u00e1tform\u00e1lj\u00e1k, elvesz\u00edtik \u00e9s kicsapj\u00e1k, \u00fajra befogadj\u00e1k \u0151ket.<\/p>\n Menni kell, ha f\u00e1j a l\u00e1b, merevedik az izom, ha roppan a der\u00e9k reggel, ha k\u00e9t k\u00e1v\u00e9 sem el\u00e9g az emberr\u00e9 v\u00e1l\u00e1shoz.<\/p>\n Menni kell, visszaverni a boka ut\u00e1n kap\u00f3 kism\u00e9ret\u0171 kever\u00e9kkuty\u00e1t, belen\u00e9zni a kapu mellett \u00fcl\u0151 n\u00e9ni szem\u00e9be, aki kend\u0151je al\u00f3l \u00e9rteni v\u00e9li a vil\u00e1got, az emp\u00edria \u00e9l\u0151 szobra \u0151, mindenr\u0151l tud, mindenr\u0151l van v\u00e9lem\u00e9nye.<\/p>\n Menni kell, nem foglalkozni a gubancos szak\u00e1ll\u00fa k\u00e9reget\u0151vel a villamoson, a telefonr\u00f3l zen\u00e9t hallgat\u00f3 roma sr\u00e1cokkal, a dioptria n\u00e9lk\u00fcli szem\u00fcveget visel\u0151 sz\u0171k nadr\u00e1gos, tornacip\u0151s l\u00e1nyokkal sem, az \u00f6reg n\u00e9nivel sem, aki szerelmes a minisztereln\u00f6kbe \u00e9s a m\u00e1sikkal sem, aki meg az el\u0151z\u0151be.<\/p>\n Menni kell.<\/p>\n Kifolyt a ny\u00e1lam, alv\u00e1s k\u00f6zben, a h\u00e1ts\u00f3 \u00fcl\u00e9sen. Az ablakon kin\u00e9zve ezernyi gyertyal\u00e1ng, k\u00f6zeledik a nagyv\u00e1ros, haza\u00e9rek lassan.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" A testem felemelkedett, l\u00e1bbal el\u0151re kezdtem el rep\u00fclni. Nagyon h\u00fclye p\u00f3z volt, a sz\u00e1nk\u00f3sokat sem \u00e9rtettem soha, hogyan, de hi\u00e1ba kap\u00e1l\u00f3ztam, csak \u00edgy ment. El\u00e9g tisztes t\u00e1vols\u00e1got tettem m\u00e1r meg, amikor r\u00e1j\u00f6ttem, hogy a l\u00e1bammal tudom ir\u00e1ny\u00edtani az utaz\u00e1somat. Nagyon nagy sebess\u00e9ggel haladtam, a t\u00e1j egyetlen elmos\u00f3sott cs\u00edk volt csup\u00e1n, nem l\u00e1ttam semmi kis azonos\u00edthat\u00f3 … <\/p>\n