– Te mit szeretsz bennem? – k\u00e9rdezi, r\u00e1melve a tekintet\u00e9t.<\/p>\n
– Az agyadat. – v\u00e1laszolom, ami egyb\u0151l az eszembe jut. K\u00f6zben cik\u00e1znak a gondolatok az agyamban, hisz erre annyi lehets\u00e9ges v\u00e1lasz van. Mondhatn\u00e1m a kez\u00e9t, amit j\u00f3 megfogni, sz\u00e1raz \u00e9s sz\u00e9p. A szem\u00e9t. A st\u00edlus\u00e1t. A l\u00e1bait. A sz\u00e1j\u00e1t.<\/p>\n
A szemeit.<\/p>\n
Most boldogtalans\u00e1g b\u00fajk\u00e1l benn\u00fck, nem l\u00e1tom a f\u00e9nyt, azt a bizonyos csillan\u00e1st, csak m\u00e9lys\u00e9ges szomor\u00fas\u00e1got. Tal\u00e1n m\u00e9g sohasem l\u00e1ttam ilyennek \u0151ket. Nem tudom az ok\u00e1t, nem is r\u00e1m tartozik, b\u00e1r sejtem, de ez \u00edgy j\u00f3 \u00e9s el\u00e9g. A sejt\u00e9s sohasem bizonyoss\u00e1g \u00e9s csak a matematik\u00e1ban fontos, hogy a sejt\u00e9sek bizony\u00edt\u00e1st nyerjenek, a dics\u0151s\u00e9g\u00e9rt, avagy milli\u00f3 doll\u00e1rok\u00e9rt. A matematika azonban egzakt tudom\u00e1ny, \u00fagyismond, kisz\u00e1m\u00edthat\u00f3, ellent\u00e9tben az emberi l\u00e9lekkel.<\/p>\n
Mi\u00f3ta pr\u00f3b\u00e1lok a szemek m\u00f6g\u00e9 n\u00e9zni, mi j\u00e1tsz\u00f3dik abban a fejben. Mi\u00f3ta k\u00e9pes vagyok k\u00edv\u00fclr\u0151l l\u00e1tni a dolgokat, egyre jobban megy. Mindenkinek vannak d\u00e9monai, egyeseknek kevesebb, m\u00e1soknak sok, neki rengeteg. Tudom, mert nekem is annyi van. Annyi minden szarral kellett megk\u00fczdenem, ugye. <\/p>\n
K\u00f6zben az is p\u00f6r\u00f6g a fejemben, hogy mi\u00e9rt vagyok hajland\u00f3 minden racion\u00e1lis indok ellen\u00e9re itt \u00fclni, inni a bort, sz\u00edvni a cigarett\u00e1t. Sok a v\u00e1lasz. M\u00e9g soha senkit\u0151l nem kaptam ennyi mindent. Szenved\u00e9sb\u0151l igen, de az m\u00e1s. Szeretek r\u00e1 feln\u00e9zni, okos, t\u00e1j\u00e9kozott, m\u0171velt \u00e9s sz\u00e9p. Motiv\u00e1lt. Motiv\u00e1l. Miatta akarok m\u0171veltebb, t\u00e1j\u00e9kozottabb \u00e9s okosabb lenni. Ezt az aj\u00e1nd\u00e9kot kaptam, amin\u00e9l \u00e9rt\u00e9kesebb kev\u00e9s van. Mint amikor reggel kinyitod az ablakot \u00e9s a s\u00f6t\u00e9t szob\u00e1ba be\u00f6mlik a f\u00e9ny \u00e9s r\u00e1j\u00f6ssz, hogy odakint van egy vil\u00e1g, amir\u0151l vajmi kev\u00e9s fogalmad van. Azt gondolom, hogy igen, \u00e9n is adtam b\u0151ven. Igyekeztem megmutatni \u00e9n is egy vil\u00e1got, ami nem ez, de legal\u00e1bb ennyire \u00e9rdekes. Tal\u00e1n siker\u00fclt. Tal\u00e1n nem. Tal\u00e1n nem is ez a fontos, hanem a t\u00f6rekv\u00e9s, hogy mutatni akartam. Milyen fura az, hogy sosem besz\u00e9lt\u00fcnk r\u00f3lunk, csak magunkr\u00f3l \u00e9s egym\u00e1sr\u00f3l. Semmi t\u00f6bbessz\u00e1m, \u00farin\u0151 \u00e9s \u00fariember vagyunk, k\u00e9rem. <\/p>\n
\u00c9s te mit szeretsz bennem? A k\u00e9rd\u00e9s bennem ragad.<\/p>\n
A szeretet, az megvan.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
– Te mit szeretsz bennem? – k\u00e9rdezi, r\u00e1melve a tekintet\u00e9t. – Az agyadat. – v\u00e1laszolom, ami egyb\u0151l az eszembe jut. K\u00f6zben cik\u00e1znak a gondolatok az agyamban, hisz erre annyi lehets\u00e9ges v\u00e1lasz van. Mondhatn\u00e1m a kez\u00e9t, amit j\u00f3 megfogni, sz\u00e1raz \u00e9s sz\u00e9p. A szem\u00e9t. A st\u00edlus\u00e1t. A l\u00e1bait. A sz\u00e1j\u00e1t. A szemeit. Most boldogtalans\u00e1g b\u00fajk\u00e1l benn\u00fck, … <\/p>\n