Ahogy elindulok, m\u00e1r szemerk\u00e9l, de m\u00e9g nem v\u00e9szes. Sietek, gyorsak a l\u00e9pteim, megj\u00f6n a busz, felsz\u00e1llok, meg\u00fasztam, s\u00f3hajtok fel. Azt\u00e1n, ahogy kin\u00e9zek az ablakon, bel\u00e9mvillan, hogy ez az armageddon marad egy darabig. Bassza meg. A sz\u00e9ldzsekim ennyit nem b\u00edr, l\u00e1bamon v\u00e1szoncip\u0151.<\/p>\n
Ma is kurv\u00e1ra el fogok \u00e1zni.<\/p>\n
A buszr\u00f3l lesz\u00e1llva \u00fagy surranok a kapualjak alatt, mint a k\u00e9m a S\u00fcs\u00fcben. \u00c9rtelmetlen, a sz\u00e9l az arcomba veri a vizet, hamarosan teljesen el\u00e1zom. A vil\u00e1gos ingem a testemre tapad, felsejlik alatta a testsz\u0151rzetem. Hi\u00e1ba, ha n\u0151 lenn\u00e9k, m\u00e9g izgis is lehetne a tapad\u00f3 ruha, \u00edgy azonban ink\u00e1bb el\u0151nytelen. Nem \u00e9rdekel, \u00e9n a szemembe foly\u00f3 v\u00edzzel hadakozom \u00e9pp, amit\u0151l nem l\u00e1tok rendesen. M\u00e1r rohanok, csak \u00e9rjek v\u00e9gre oda.
Kaputelefon, v\u00e9gre benn. Zih\u00e1lok, mintha \u00f3r\u00e1k \u00f3ta dugtam volna, pedig sz\u00f3 nincs err\u0151l. A kibaszott cigi, az a baj. Felmegyek az emeletre, cs\u00f6p\u00f6g bel\u0151lem a v\u00edz. Az ajt\u00f3 m\u00e1r r\u00e9snyire nyitva, bemegyek, meg\u00e1llok.<\/p>\n
R\u00f6h\u00f6g. Bassza meg, r\u00f6h\u00f6g. Mik\u00f6zben \u00e9n itt az \u00e9letem\u00e9rt k\u00fczd\u00f6k, hogy eljussak hozz\u00e1, egyszer\u0171en kinevet. Belen\u00e9zek az el\u0151szobat\u00fck\u00f6rbe \u00e9s \u00e9n is elkezdek r\u00f6h\u00f6gni, viccesebb l\u00e1tv\u00e1ny m\u00e1r nemigen lehetek, maximum egy hossz\u00fa, sz\u0151ke par\u00f3k\u00e1ban, meg t\u00fct\u00fcben. B\u00e1r, lehet, hogy m\u00e9g az se.
Elkezdem leszedni magamr\u00f3l a r\u00e1mragadt ruh\u00e1t, ott helyben, ne legyen minden csurom v\u00edz, mintha egy mocs\u00e1ri sz\u00f6rny \u00e9rkezett volna. K\u00f6zben hoz egy nagy t\u00f6r\u00f6lk\u00f6z\u0151t. Amikor als\u00f3nadr\u00e1gra vetk\u0151ztem, odal\u00e9pek hozz\u00e1, k\u00f6r\u00e9mtekeri, d\u00f6rzs\u00f6l vele, megt\u00f6rli a hajamat. K\u00f6zben persze nevet. Szeretettel.<\/p>\n
Magamhoz h\u00fazom, megcs\u00f3kolom. Elkezdem lefejteni r\u00f3la a ruh\u00e1t, hamarosan pont egyform\u00e1n vagyunk alul\u00f6lt\u00f6zve. Beh\u00faz a h\u00e1l\u00f3szob\u00e1ba, lel\u00f6k az \u00e1gyra, ler\u00e1ngatja r\u00f3lam a marad\u00e9kot is, majd \u0151 is leveszi. R\u00e1mhajol, a haja csiklandozza a hasamat. Szeretkez\u00fcnk, hol csendben, hol vadul, el-elhagyja a sz\u00e1j\u00e1t egy k\u00e1romkod\u00e1s az \u00e9lvezett\u0151l. \u00c9n nem besz\u00e9lek, csak ny\u00f6g\u00f6k.
Doh\u00e1nyzunk az \u00e1gyban, f\u00e9lig betakarva, bort hoz, megisszuk. K\u00f6zben hallgatom, ahogy mes\u00e9l, mindenr\u0151l, a francia filmekr\u0151l, a legut\u00f3bb olvasott k\u00f6nyvr\u0151l, hogy el akar menni Malm\u00f6be, hogy mit szeret egy pasiban. \u00c9n mes\u00e9lek neki, hogy szeretem a k\u00f6nyvek szag\u00e1t, hogy \u00e9n hova akarok menni, hogy milyen ciki voltam tin\u00e9dzsernek.
Szeretem. Az esz\u00e9\u00e9rt, a t\u00f6rt\u00e9netei\u00e9rt, a nyaka \u00edv\u00e9\u00e9rt, amit mindig lehet l\u00e1tni a v\u00e1ll\u00e1t szabadon hagy\u00f3 p\u00f3l\u00f3ban. Az illat\u00e1\u00e9rt, az\u00e9rt ahogy t\u00e1ncol. Hogy \u0151 szeret-e engem? Nem tudom, tal\u00e1n igen.
Megint szeretkez\u00fcnk, mintha csak ez az egy este volna. Hozz\u00e1mg\u00f6mb\u00f6ly\u00f6dve alszik el, azt\u00e1n lassan \u00e9n is, ahogy a gondolatok lecsillapodnak a fejemben, elhallgat odabenn a kosutr\u00e1di\u00f3.<\/p>\n
Reggel van, a f\u00e9ny csak halv\u00e1nyan sz\u0171r\u0151dik be a red\u0151ny r\u00e9sei k\u00f6zt. Ahogy kinyitom a szemem, r\u00e1j\u00f6v\u00f6k, hogy egyed\u00fcl vagyok. Felveszem az als\u00f3m, kimegyek a nappaliba. Sehol senki. A ruh\u00e1im kiter\u00edtve, m\u00e1r sz\u00e1razak. A k\u00e1v\u00e9f\u0151z\u0151n cetli.
Biztos a f\u00fcrd\u0151ben van. R\u00e1n\u00e9zek az ajt\u00f3ra, nyitva van. R\u00e1ad\u00e1sul csend, minden\u00fctt \u00f3ri\u00e1si csend. A p\u00e1nik \u00fagy nyilall bel\u00e9m, mint a fogf\u00e1j\u00e1s, azonnal fel\u00e9beredek, nem kell a k\u00e1v\u00e9. El\u0151vakarom a telefonom, remegve keresem ki a list\u00e1b\u00f3l. H\u00edvom, de nem kapcsolhat\u00f3. Ahogy riadtan tekintek k\u00f6rbe, az ez\u00fcst h\u0171t\u0151n megl\u00e1tok egy frissnek t\u0171n\u0151 cetlit. Ezen mennyit nevett\u00fcnk, hogy majd ott fog tartani a h\u0171t\u0151n, mint valami Dave Gahan-k\u00e9pet.<\/p>\n
"B.!
Elmentem, v\u00e1rnak.
Az ajt\u00f3t el\u00e9g, ha becsapod.
Ne keress.<\/p>\n
Ne haragudj."<\/p>\n
Az ajt\u00f3 \u00fagy d\u00f6nd\u00fcl ut\u00e1nam, mint a kripta kapuja.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Ahogy elindulok, m\u00e1r szemerk\u00e9l, de m\u00e9g nem v\u00e9szes. Sietek, gyorsak a l\u00e9pteim, megj\u00f6n a busz, felsz\u00e1llok, meg\u00fasztam, s\u00f3hajtok fel. Azt\u00e1n, ahogy kin\u00e9zek az ablakon, bel\u00e9mvillan, hogy ez az armageddon marad egy darabig. Bassza meg. A sz\u00e9ldzsekim ennyit nem b\u00edr, l\u00e1bamon v\u00e1szoncip\u0151. Ma is kurv\u00e1ra el fogok \u00e1zni. A buszr\u00f3l lesz\u00e1llva \u00fagy surranok a kapualjak alatt, … <\/p>\n