![\"\"](\"http:\/\/szojuz.blog.hu\/media\/image\/Birsalma.jpg\")
<\/p>\nAhogy bel\u00e9ptem a terembe, minden tekintet egyb\u0151l r\u00e1mszegez\u0151d\u00f6tt. K\u00e9nyelmetlen\u00fcl \u00e9reztem magam ett\u0151l, de nem az\u00e9rt j\u00f6ttem, hogy m\u00e1soknak megfeleljek. Meg kellett tal\u00e1lnom a v\u00e1laszt. A k\u00e9rd\u00e9sre, ami lassan, de biztosan romba d\u00f6nti az \u00e9letem.<\/p>\n
A szem\u00fcveges, szak\u00e1llas pszichol\u00f3gus, Dr. Gosztonyi r\u00e1m n\u00e9zett, majd kedvesen azt mondta a t\u00f6bbieknek:
– K\u00e9rem, \u00fcdv\u00f6z\u00f6lj\u00e9k Barnab\u00e1st!
– \u00dcdv\u00f6zl\u00fcnk, Barnab\u00e1s! – v\u00e1laszolt\u00e1k k\u00f3rusban. Gy\u0171l\u00f6ltem a Barnab\u00e1st, engem mindenki Barn\u00e1nak sz\u00f3l\u00edtott, de nem akartam az orrukra k\u00f6tni. Nem voltak szimpatikusak. \u00d6t ember \u00fclt egy f\u00e9lk\u00f6rben: egy k\u00f6v\u00e9r, szem\u00fcveges, zs\u00edros haj\u00fa fick\u00f3, akinek val\u00f3sz\u00edn\u0171leg valami karbantart\u00f3 a szakm\u00e1ja \u00e9s az anyj\u00e1val \u00e9l, egy \u00f6tven k\u00f6r\u00fcli n\u0151, bondor\u00edtott, v\u00f6r\u00f6s hajjal, biztosan \u00e1llami alkalmazott \u00e9s alkholista a f\u00e9rje; egy huszon\u00f6t \u00e9s harminc k\u00f6z\u00f6tti asszony, ahogy a rend\u0151r\u00f6k mondj\u00e1k, kortalan, hurkaujj\u00fa, biztosan elv\u00e1lt, r\u00e1maradt a gyerek \u00e9s v\u00e9g\u00fcl egy fiatal, festett fekete haj\u00fa sr\u00e1c, aki meg annyira egyedi akart lenni, hogy sehogysem siker\u00fclt neki, gondolom, pr\u00f3b\u00e1lkozott git\u00e1roz\u00e1ssal, de sajnos sz\u00e1nalmasan tehets\u00e9gtelennek bizonyult \u00e9s most nem tud becsajozni. A doktor megk\u00e9rte \u0151ket, mutatkozzanak be, \u00edgy megtudhattam, hogy a k\u00f6v\u00e9r az G\u00e1bor, a v\u00f6r\u00f6s n\u0151 az Erzsike, az anyuka Alexa, m\u00edg az emogyerek Kriszti\u00e1n, mi m\u00e1s.<\/p>\n
<\/p>\n
A doktor r\u00e1m n\u00e9zett \u00e9s megk\u00e9rdezte, mi\u00e9rt vagyok itt.
– Az\u00e9rt vagyok itt, mert f\u00fcgg\u0151 vagyok.
Minden szem r\u00e1mszegez\u0151d\u00f6tt.
– Akar r\u00f3la most besz\u00e9lni? – k\u00e9rdezte a doki. – Nem – mondtam, – m\u00e9g nem akarok, fel kell old\u00f3dnom kicsit.
– H\u00e1t seg\u00edts\u00fcnk felold\u00f3dni Barnab\u00e1snak! – fordult a t\u00f6bbiekhez a doktor. – Elmondan\u00e1tok, mi\u00e9rt vagytok itt?
A nagydarab azonnal jelentkezett.
– G\u00e1bor?
– G\u00e1bor vagyok \u00e9s f\u00fcgg\u0151. Nem tudok ellen\u00e1llni az alm\u00e1knak. Azoknak a csod\u00e1latos, piros alm\u00e1knak, olyan sz\u00e9p kerekek \u00e9s… – itt m\u00e1r kipirult az arca, l\u00e1tszott, hogy nehezen veszi a leveg\u0151t – … f\u00e9nyesek \u00e9s amikor az ember beleharap, \u00e9s ahogy sz\u00e9t\u00f6mlik a sz\u00e1j\u00e1ban az az \u00e9des ned\u0171… – ned\u0171, bazmeg, az, ned\u0171, modoros \u00e1llat, mordult fel bennem a cinikus k\u00f6cs\u00f6g.
– El\u00e9g lesz, G\u00e1bor, k\u00f6sz\u00f6nj\u00fck. – szak\u00edtotta f\u00e9lbe Dr. Gosztonyi hat\u00e1rozottan, de kedvesen a sz\u00f3folyamot.<\/p>\n
Ezut\u00e1n a t\u00f6bbiek is elmondt\u00e1k a titkukat. Erzsike ban\u00e1nf\u00fcgg\u0151 volt, n\u00e9ha egy ban\u00e1nnal aludt, b\u00e1r azt mondta, hogy most m\u00e1r egy ideje nem csin\u00e1lja, k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en a ter\u00e1pi\u00e1nak. Pontosabban nem egy ideje, hanem n\u00e9gy h\u00f3napja \u00e9s 3 napja nem evett ban\u00e1nt, nem vitt egyet se mag\u00e1val munk\u00e1ba, de a h\u0171t\u0151ben m\u00e9g volt egy-egy darab, ami ha megrohadt, a gyerekei kicser\u00e9lt\u00e9k titokban.<\/p>\n
Alexa a paradicsomra volt r\u00e1kattanva. M\u00e1r szinte sz\u00e9tmarta a bel\u00e9t a rengeteg paradicsomzab\u00e1l\u00e1s (b\u00e1r ez nem l\u00e1tszott rajta), m\u00e9gsem tudott le\u00e1llni. M\u00e9g a teje is elapadt, nem tudta etetni a kis Istv\u00e1nk\u00e1t, csak t\u00e1pszerrel \u00e9s emiatt persze b\u0171ntudata volt. Egyszer m\u00e9g \u00f6ngyilkos is akart lenni, de nem komolyan, csak bezab\u00e1lt egy csom\u00f3 gy\u00f3gyszert, azt\u00e1n h\u00e1rom napig aludt. Az anyja tal\u00e1lt r\u00e1, a gyerek szerencs\u00e9re az apj\u00e1n\u00e1l volt. Mindig b\u0171n\u00f6snek \u00e9rezte mag\u00e1t, ha nem volt vele a gyerek, mintha rossz anya lenne.<\/p>\n
Kriszti\u00e1n, megfelel\u0151en a kin\u00e9zet\u00e9nek, term\u00e9szetesen egzotikusgy\u00fcm\u00f6lcs-f\u00fcgg\u0151 volt, eg\u00e9szen pontosan a mang\u00f3r\u00f3l nem b\u00edrt lej\u00f6nni. Mindenkinek olyan a f\u00fcgg\u0151s\u00e9ge, mint \u0151 maga: a mang\u00f3 is csak egzoktikusnak l\u00e1tszik, mik\u00f6zben m\u00e1shol p\u00e9ld\u00e1ul kurv\u00e1ra k\u00f6z\u00f6ns\u00e9ges gy\u00fcm\u00f6lcs. Az\u00e9rt a gyereknek magamban fel\u00edrtam pirospontk\u00e9nt, hogy m\u00e1r majdnem egy \u00e9ve nem nyomott mang\u00f3t \u00e9s tiszt\u00e1ban volt vele, hogy m\u00e9gis f\u00fcgg\u0151. Mindezt \u00fagy, hogy meg\u00e1llta, nem volt uborka-ter\u00e1pi\u00e1n.<\/p>\n
\u00c9n ker\u00fcltem sorra. \u00c9reztem, ahogy a sav felk\u00faszik a torkomig az idegess\u00e9gt\u0151l. K\u00edv\u00e1ncsian n\u00e9ztek r\u00e1m a t\u00f6bbiek, tal\u00e1n m\u00e1r nem is ut\u00e1ltam \u0151ket annyira, tudj\u00e1k milyen az, f\u00fcgg\u0151nek lenni. \u00c1mb\u00e1tor volt egy nagy k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g k\u00f6zt\u00fcnk. M\u00edg \u0151k az \u00e9lvezetet hajtott\u00e1k, nekem ez nem jutott ki. Az eny\u00e9m keser\u0171 f\u00fcgg\u0151s\u00e9g volt.<\/p>\n
– Barnab\u00e1s vagyok. Az\u00e9rt j\u00f6ttem ide, mert f\u00fcgg\u0151 vagyok – ism\u00e9teltem meg magam. – Birsalmaf\u00fcgg\u0151.
– H\u00e1rom \u00e9ve lettem rabja a birsalm\u00e1nak. El\u0151tte sokfajta gy\u00fcm\u00f6lcs\u00f6t ettem, szerettem is mindet, de azt\u00e1n egyszer ebbe belek\u00f3stoltam \u00e9s nem volt menekv\u00e9s. De nem kellenek a fiatal, sz\u00e9p p\u00e9ld\u00e1nyok. Azok nem \u00edzlenek. Akkor az igazi, amikor kicsit megfogja az id\u0151. P\u00e1r apr\u00f3 r\u00e1nc lesz a h\u00e9j\u00e1n, a sz\u00edne sem olyan \u00fcde m\u00e1r. Azt nem tudom meg\u00e1llni. Az az alattomos benne, hogy el\u0151sz\u00f6r is, neh\u00e9z beszerezni, dr\u00e1ga, kev\u00e9s helyen lehet kapni, sz\u00f3val k\u00fczdeni kell \u00e9rte, felder\u00edteni a forr\u00e1sokat. Amikor megvan, sok\u00e1ig n\u00e9zegetem. Nagyon nehezen veszem r\u00e1 magam, hogy a sz\u00e1mhoz emeljem. Amikor beleharap az ember, akkor \u00e9des. Olyan, mint a j\u00f3 szex. Ahogy forgatom a sz\u00e1mban, csod\u00e1latosnak tal\u00e1lom az \u00edz\u00e9t. Azt\u00e1n el\u0151j\u00f6n az ut\u00f3\u00edze. Keser\u0171, rettenetesen keser\u0171. Kik\u00f6pn\u00e9m, de nem tudom, mert m\u00e9g ott a fejemben az az \u00edz. Hi\u00e1ba minden, csak r\u00e1gom \u00e9s r\u00e1gom, mik\u00f6zben eltel\u00edti az epe a sz\u00e1mat. Amikor lenyelem v\u00e9gre, m\u00e9g sok\u00e1ig ottmarad, felb\u00f6f\u00f6g\u00f6m, szenvedek. Hi\u00e1ba iszom, hi\u00e1ba pr\u00f3b\u00e1lkozom m\u00e1ssal, ott van folyamatosan. Azt\u00e1n lassan elm\u00falik. Akkor meg\u0151r\u00fcl\u00f6k \u00e9s veszek egy \u00fajat. Rend\u00fcletlen\u00fcl hiszek abban, hogy egyszer tal\u00e1lok egy \u00e9deset, mell\u00e9k\u00edz n\u00e9lk\u00fcl.<\/p>\n
A t\u00f6bbiek t\u00e1gra ny\u00edlt szemekkel n\u00e9znek r\u00e1m, leesett nekik, mi a k\u00fcl\u00f6ns\u00e9g az \u0151 f\u00fcgg\u0151s\u00e9g\u00fck \u00e9s az eny\u00e9m k\u00f6zt. Tal\u00e1n tisztelet, tal\u00e1n sajn\u00e1lat van a szem\u00fckben, nem tudom.<\/p>\n
– Mondja el nek\u00fcnk, most mit \u00e9rez – n\u00e9z r\u00e1m az orvos.
– Nem tudom. \u00dcress\u00e9get? – v\u00e1laszoltam bizonytalanul. Igaz\u00e1b\u00f3l gyomorg\u00f6rcs\u00f6m van, szenvedek, sehol a megk\u00f6nnyebb\u00fcl\u00e9s.
– Mondja, Barnab\u00e1s, most, hogy elmondta a f\u00fcgg\u0151s\u00e9g\u00e9t, mit fog tenni? Megpr\u00f3b\u00e1l egyed\u00fcl megk\u00fczdeni vele, vagy vel\u00fcnk marad?
– Maradok. – s\u00f3hajtottam, majd lerogytam a sz\u00e9kre.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Ahogy bel\u00e9ptem a terembe, minden tekintet egyb\u0151l r\u00e1mszegez\u0151d\u00f6tt. K\u00e9nyelmetlen\u00fcl \u00e9reztem magam ett\u0151l, de nem az\u00e9rt j\u00f6ttem, hogy m\u00e1soknak megfeleljek. Meg kellett tal\u00e1lnom a v\u00e1laszt. A k\u00e9rd\u00e9sre, ami lassan, de biztosan romba d\u00f6nti az \u00e9letem. A szem\u00fcveges, szak\u00e1llas pszichol\u00f3gus, Dr. Gosztonyi r\u00e1m n\u00e9zett, majd kedvesen azt mondta a t\u00f6bbieknek:– K\u00e9rem, \u00fcdv\u00f6z\u00f6lj\u00e9k Barnab\u00e1st!– \u00dcdv\u00f6zl\u00fcnk, Barnab\u00e1s! – v\u00e1laszolt\u00e1k … <\/p>\n